ma közülték velünk, hogy Adriánnak a mai Dévény torna volt az utolsó ami ingyen volt.
Ezentúl nem járhatunk.
Igazából készültem rá, tudtam de még is annyira szíven ütött... alig bírtam vissza fojtani a könnyeimet és nem azért mert ez ingyen volt csak olyan gondolatom támadt, hogy Adriánról ezek szerint már le mondtak....

fáj, miért nem kaphat még estélyt? azért mert 1, 5 éves???


a másik ami bánt:
a fejlesztőbe együtt jártunk egy másik kis gyerekkel.
egy idősek Adriánnal, bár más a betegségük, a másiknak pl rendben van az izomzata.
szóval nagyon sokat beszélgettünk az anyukájával és azt is mondhatnám jóba lettünk.
a másik kisgyerek elkezdett szép lassan kúszni, majd mászni felállni....
azóta hogy elkezdett kúszni levegőnek néz minket az anyja.
Ma már nem is köszönt.

ez is úgy fájt azért mert jobban haladnak mint mi akkor le kell sz.rni a fejünket?
akkor eddig sem kellett volna szóba állnia velem
:(

Legszívesebben elmennék egy lakatlan szigetre ahol egy ember sem lenne rajtunk kivűl, ahol nem lenne ez az álszentség, ez a sok szar amiben élünk.
már utálok élni is....

na a mai napomat tacsra tették
:,(