Ma voltunk a koraifejlesztőbe a Dévény tornán.
ez az amelyik ingyen van.
olyan nagy örömmel mentünk, hogy elújságolhassam azoknak akik Adriánt kezelik, tornáztatják, hogy végre hason is "elindult" még ha nem is szabályszerűen de halad előre!
a koraiba járunk dévényre, csoportos tornára és értelmi fejlesztésre, így elég sokan vannak akikkel közvetlen kapcsoltaban vagyunk.

az első gyógytornásznak meséltem:
-képzeld az Adrián löki magát hason is és halad előre és csak meséltem és meséltem nagy büszkességgel.
majd jött a reakció:
-Tényleg? ügyes vagy Adrián... de jó a ruhád, milyen kis sportos!
majd ott hagyott

még le sem fagyott az arcomról a mosoly mikor jött a másik köszönni
neki is lelkesedéssel kezdtem mesélni, hogy milyen nagy dolog történt (mert szerintem az), de miközben mondtam a magamét a tornász egy másik kisbabát méregetett a szemével és vigyorgott rá :(
majd mikor befejeztem csak ennyit mondott:
-remélem egyszer nekünk is meg mutatod

és ott hagyott

úgy elkeseredtem, hisz ez részben az Ő érdemük, nem tudnak örülni annak, hogy közel 1 év munkája végre meghozza gyümölcsét?
vagy nem hisznek nekünk, talán azt gondolják beképzelem vagy hazudok...

de miért tennék ilyet? hisz az nem jó sem nekem sem Adriánnak.

szóval lelkesedésem lelombolva vártuk a dévényesünket.

mikor megjött neki újságoltam, kissé félve hogy mi is a helyzetet, erre Ő:
-nekem is van egy hírem, Adrián nem jöhet többet ingyen dévényre :(

nagyon meglepődtem, miért mi van?

aztán a sok mellé dumálás jött:
-Adrián heti 3szor jön a koraiba és csak 2szer lehet, erre én:
-de hát szakértői véleményt kaptunk, hogy minimum heti 2 foglalkozás jár Adriánnak ami nincs maximalizálva tehát járhatnánk heti 10szer is.


-nem, nem azért nem jöhet, mi járunk fizetősre is más szülő nem tudja kifizetni és nem viszi a gyerekét, ide meg nem tudja hozni, mert Adrián ide is jár így elveszi a helyét a szegényebbtől...
-én: hát de hogy jön ide hogy én kinek miért fizetek? kinek mi köze hozzá?
ezért nem járhatunk?

nem, nem ezért:
sok az üjszülött beteg gyerek, ők még picik Őket kell előrébb venni, Adrián nagy már.
én:
- azért mert Adrián 1, 5 éves rosszabb gyerek mint aki 2 hónapos? Ő nem érdemel esélyt?

nem, nem azért:
csak Adrián jár konduktív terápiára is
én:
- akkor oda nem viszem, ha ez miatt nem járhatunk


nem nem ez miatt:

akkor miért kérdezem én könnyeimetvissza fojtva:

Más gyerekeket is kiraktam, nekik is rosszul esett
én: de ők már másznak, járnak mi még nem...
miért?

végül nem kaptam választ...

akkora gombóc volt a torkomban, a szívem megint megszakad.. miért kell elvenni az esélyt, pont most? mikor valami történt végre
2 kezelést nem tudunk kifizetni hetente...

pedig nagyon kell Adriánnak, és ezt nem értik.

iszonyat fájt, hogy megint minket dobnak ki.
az első 8 hónapot mikor nem jártunk sehova, mert tudta senki hogy baj van, már nem tudom vissza hozzni, és ami akkor kimaradt, azt most kompenzálhatná egy picit a heti 2 kezelés.
de nem, megint falnak ütköztünk...

és az, hogy nem örülnek Adrián sikerének, az megint borzasztó, ki örüljön ha nem mi és nem Ők, hisz nekik köszönhetjük 95%ban.
Ők dolgoznak azért hogy sikerüljön, vagy nem kiváncsiak rá?

már többször megfogadtam, hogy többet nem mesélek, hisz mindig is ez volt ha valami újat csinált és meséltem, mindig azt a választ kaptuk,
- Tényleg?? (gúnyosabb hangnemben)
de nem bírom ki hogy ne mondjam el....
akkor kinek mondjam :(
vagy nem mondjam senkinek?
legszivesebben kiállnék az út közepére és kikiabálnám a világnak...

csak hát a világ nem kíváncsir rá, ránk :(

könnyeim elfojtását követően, gondolkozni kezdtem, ha nincs heti 2 dévény lesz heti 2 úszás, azt biztos szívesebben veszi Adrián, hisz imád vizben lenni.
talán ez is jó lesz majd a feszes izmainak, reméljük
csak félek, hogy megfázik :(