Ma már megkezdödőtt Adriánnak a torna, Dévénnyel kedtük, ma apa vitte, mert én mentem az oviba.

mi a 8. emeleten lakunk és mikor jöttek haza fele fen a szobában hallottam, hogy Adrián üvölt, de teljesen máshogy mint szokott, nagyon sírt.
a tornán amúgy is szokott de utána mindig alszik az úton.
mikor beértek iszonyat megijedtem, hogy mi a baj, mondja az apja, hogyahogy felöltöztette, azonnal elkezdett így sírni, hiába cipelte kézbe vagy ringatta, kiült vele a levegőre semmi nem segített csak ordított.
teljesen kétségbe estem, hogy most mi lehet a baja.
kivettem a kocsiból, azonnal megnyugodott és elszenderedett, addig le sem vetkőztettem, mikor kinyitotta a szemét gondoltam levetkőztetem, erre látom a kardigánnak a cipzára becsípte a kis bőrét a nyakán.

hát ezért volt a nagy sírás :(
kicsit megnyugodtam....
szegénynek hogy fájhatott, Istenem...


Azt veszem észre pár napja, hogy egyre jobban használja a bal kezét is, eddig szinte semmire nem használta most már nyúl avval, is szájába veszi stb...

a jobb persze még sokkal dominánsabb, de ahhoz képest, hogy mennyire nem használta egész jó a bal is :)
a hüvelykujját is rendeltetés szerűen tudja már szopizni :)

amennyire jó evő volt régen most annyira rossz....
alig eszik egésznap valamit :(

lehet adok neki béres cseppet, bár a Dominik is ilyen volt ebben a korban és Neki nem használt a béres csepp, majd meglátjuk...